Relatív páratartalom

A fa természetes eredetű, bonyolult kémiai felépítésű anyag. Finom, rostos szerkezete miatt mindig tartalmaz vizet és a környezeti páratartalom változásának hatására képes nedvességet felvenni, illetve leadni. A sok összetevő között is az első helyen a cellulóz áll. Ennek aránya irodalmi adatok szerint 40 - 50 %. Elsősorban ez a rostos szerkezetű anyag játsza a legfontosabb szerepet a vizforgalomban.

A természetes eredetű, rostos anyagok, mint a fa vagy a textil, a levegő nedvességtartalmának változása hatására reagálnak. Az ásványi eredetű építőanyagok, a beton és a tégla is hasonlóan viselkednek, de rostos anyagok esetében ez méretváltozással is járhat, különösen faanyagok esetén.

A gyakorlatban fontos tudni, hogyan változik a fa nedvessége a levegő relatív páratartalmának és hőmérsékletének változásával. Nagy jelentősége van a nedvességegyensúlynak, mert ez mutatja meg, hogy milyen nedvességet fog a fa felvenni a felhasználási körülményektől függően.

Az említett fizikai törvényektől nem tudjuk magunkat függetleníteni. Lakókörnyezetünkben fontos ennek a régi, sokoldalúan és egészségesen alkalmazható anyagnak a használata.

Ma már számos korszerű technikai lehetőség van a kellemetlen hatások kiküszöbölésére.

Az esetünkben gondot okozó alacsony páratartalom nemcsak a fára, hanem elsősorban az emberi szervezetre is többszörösen káros következményekkel járhat. A következő ábra a legismertebb negatív tényezők páratartalomtól függő változását szemlélteti.



Az ideális lakótéri illetve munkahelyi levegőklíma szempontjából, a hőmérsékleten és a levegőtisztaságon kívül a páratartalomnak is meghatározó jelentősége van.

A mi földrajzi viszonyaink között a túlzottan nedves környezet veszélye viszonylag kisebb jelentőségű. A különösen hosszú, kontinentális téli hónapokban a túlzottan száraz levegő negatív hatásai viszont igen jelentősek.

A fűtési szezonban a túlzottan száraz levegő elkerülésére a szellőztetés nem használ. Amennyiben ebben az időszakban mesterséges nedvesítéssel nem tudjuk a levegő "szomjúságát" csökkenteni, úgy az a környezetből fog vizet elvonni, a bőrből, a nyálkahártyából, a növényekből és a fából készült termékekből.

A levegő nedvességtartalma mérhető, melyet a relatív páratartalom mérőszámmal fejezünk ki. Ennek mérésére szolgál a hygrometer, azaz a páratartalom mérőműszere. Orvosilag a 40 - 60 % páratartalom ajánlott, mely esetén a levegőt ideális nedvességűnek érezzük. Ez az érték elsősorban egészségünk szempontjából fontos, de ideális növényeinknek, állatainknak, bútorainknak és a parkettának is.

A relatív páratartalom azt jelenti, hogy egy adott hőmérsékleten a levegő mennyi vizet tartalmaz ahhoz képest, amennyit maximálisan képes felvenni egy adott hőfokon. Ezért is van jelentősége a hőmérsékletnek, ugyanis minél melegebb a levegő, annál magasabb lehet a víztartalma ( gr / m3 ) is.



A relatív páratartalom a felmelegítés következtében mintegy a felére csökkent. Pontosan ez következik be, amikor szellőztetünk.

Télen, fagypont alatt a levegő pedig már csak maximum 1 - 2 gr/m3 vizet tartalmaz, mely lakótérbe kerülve, párásítás nélkül 12 % légnedvességet eredményezne. A gyakorlatban, pótlólagos nedvességfelvétel folytán (ember, növények, kisebb párásítók ) ez az érték 18 - 25 % alá nem szokott süllyedni. Fontos azonban felhívni a figyelmet arra, hogy még ez az érték is rendkívül alacsony.

A túlzottan száraz levegő következményei:
 ·  kellemetlen közérzet, csökkenő oxigénfelvétel és-szállítás a véráramba
 ·  meghűléses megbetegedés fokozódó veszélye
 ·  száraz bőr
 ·  porképződés
 ·  bútorok, parketta károsodása, repedések


A faanyag bevezetőben említett, nedvességváltozással kapcsolatos tulajdonságai a parkettáknál még fokozottabban érvényesülnek. A vastagsághoz képest nagy felületek érintkeznek a környezettel. A készparketták esetében pedig az egyes elemek méretei is megnőttek.

Tapasztalható bizonyos ingadozás attól függően, hogy az adott fa milyen körülmények között fejlődött, de némi egyszerűsítéssel és kerekítéssel a legjellemzőbb értéke 0,33 % .

Ez azt jelenti, hogy 1 % fanedvesség csökkenésre a milyen mértékű zsugorodás következik be.


3. példa

Csaphornyos parketta nedvessége 8 %-ról 5 %-ra csökken, tehát a várható méretváltozás:



Ha az elem szélessége 65 mm, akkor a várható résméret




4. példa

Készparketta esetében



Ez elég ijesztő mértékűnek tűnik, de a készparketta háromrétegű felépítése miatt, a középső réteg stabilizáló szerepének köszönhetően a zsugorodás mintegy 70 % -kal csökken. Ennek megfelelően, a legkedvezőtlenebb viselkedésű bükk fafaj esetében sem lehet a gyakorlatban 0,5 – 0,6 mm –nél nagyobb réseket mérni, elemenként. Abban az esetben, ha pl. egy nehéz bútor miatt az egyes elemek mozgása korlátozott, illetve több elem együtt mozog rés keletkezése nélkül ( összeragasztva), akkor ezek az értékek összeadódnak.

Várhatóan kritikus esetekben, az utóbbi években egyre jobban terjed az úsztatott lerakási mód helyett a betonhoz ragasztással történő rögzítés. Padlófűtés esetén ez egyébként is követelmény a jobb hőátadás miatt. Talán innen jött a gyakorlati felismerés, hogy ez a rögzítési mód kedvezőbb a rések keletkezése szempontjából is. Hangsúlyozandó, hogy rések keletkezése ez esetben sem kerülhető el extrém klimatikus körülmények között, de a rések előbb említett összeadódása megakadályozható.

A ragasztásos lerakási mód lényegesen jobb, egyenletesebb betonfelületet követel, különben az egyébként sem olcsó ragasztóból indokolatlanul nagy lesz a felhasználás. Többszintes épületek esetén külön fel kell hívni a figyelmet a hangszigetelés megoldására is, mivel értelemszerűen az alátét hablemez nem alkalmazható.

Ez a jelenség a lakás tulajdonosa számára kellemetlen, de igen száraz klíma esetén elkerülhetetlen. A nyári hónapokban, a páratartalom megnövekedésével a rések ismét eltűnnek. Ebben az évszakban az egyensúlyi nedvességtartalom elérheti a 11 %-ot, de ez az érték a fa rugalmassága folytán még nem okoz károsodást.


Klimatizálás

Sajnálatos módon ez a fogalom gyakran csak nyári melegben a hűtést jelenti, esetleg egy mérsékelt visszanedvesítéssel kombinálva. A téli jelentőségét már ismerjük, de megoldásként a kisebb szobai párásítókkal lehet találkozni a piacon. Ezek teljesítménye és szabályozhatósága kérdéses, mint ahogy ez az egyik lakásban mérhető is volt. Ezen túlmenően a bejuttatott nedvesség egyenletes elosztása is lényeges.

A lakótéripárásító készülékekből bőséges a kínálat, de teljesítményében és szabályozozttságában magas minőség kevesebb akad. A fűtéssel elgőzölögtető párásítók energiaigénye viszonylag magas,és a meleg gőz biológiailag sem kedvező. A hideg, nedves felülettel párologtatók teljesítménye általában kicsi. Az ultrahangos berendezések jelenthetik az igazán kedvező megoldást. A szakterület részletes ismeret nélkül úgy tűnik, hogy a mellékelt anyag szerint megjelent egy új generáció. Az eddigi fizikai ismeretek szerinti 40 - 100 kHz ultrahang frekvencia helyett 1700 kHz-en üzemelnek. Ennek következtében lenyegesen megnő a " l/óra " teljesítmény, mindössze 0,05 KWh energiafogyasztás mellett (melléklet ). Az hideg párásító berendezések viszont bizonyos vízelőkészítést(lágyítást) igényelnek, különösen keményebb vizek esetén.

Egy 100 m2 alapterületű lakást véve( belmagagasság 2,70 m ) melynek relatív páratartalma 20 °C -on 19 % ( azaz 3 gr/m3 ) , az összes víztaztalom:



Az ideális állapot eléréséhez biztosítani kellene ugyancsak 20 °C -on 50 %-ot, amikor a teljes vízmennyiségnek



kellene lenni. A hiányzó 1,36 kg nem tűnik jelentősnek, de csak egy pillanatnyi állapotot tükröz. Egy már kiszáradt lakásban sok egyébb nedvszívó anyag is van ( textil,bútorok, tapéta, függönyök ), tehát a valós "vízhiány" a fent számítottnál lényegesen nagyobb.

Véleményünk az, hogy egészségünk és értékeink megóvása érdekében, építész és épületgépész szakmai körökben sokkal nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítani ennek a kérdésnek. A korszerű nyomda - papír - és textilipar egyes területei enélkül ma nem is működhetnének. Kínálat pedig a szakvásárokon, szakmai folyóiratokban és az interneten is ma már bőségesen megtalálható.


Megj.: A közölt adatok szakirodalomból vett, tájékoztató jellegű értékek.