A fa természetes eredetű, bonyolult kémiai felépítésű anyag. Finom, rostos szerkezete miatt mindig tartalmaz vizet és a környezeti páratartalom változásának hatására képes nedvességet felvenni, illetve leadni. A sok összetevő között is az első helyen a cellulóz áll. Ennek aránya irodalmi adatok szerint 40 - 50 %. Elsősorban ez a rostos szerkezetű anyag játssza a legfontosabb szerepet a vízforgalomban.

A természetes eredetű, rostos anyagok, mint a fa vagy a textil, a levegő nedvességtartalmának változása hatására reagálnak. Az ásványi eredetű építőanyagok, a beton és a tégla is hasonlóan viselkednek, de rostos anyagok esetében ez méretváltozással is járhat, különösen faanyagok esetén.

A gyakorlatban fontos tudni, hogyan változik a fa nedvessége a levegő relatív páratartalmának és hőmérsékletének változásával. Nagy jelentősége van a nedvességegyensúlynak, mert ez mutatja meg, hogy milyen nedvességet fog a fa felvenni a felhasználási körülményektől függően.

Nedvesség grafikon

Az említett fizikai törvényektől nem tudjuk magunkat függetleníteni. Lakókörnyezetünkben fontos ennek a régi, sokoldalúan és egészségesen alkalmazható anyagnak a használata.

Ma már számos korszerű technikai lehetőség van a kellemetlen hatások kiküszöbölésére.

Az esetünkben gondot okozó alacsony páratartalom nemcsak a fára, hanem elsősorban az emberi szervezetre is többszörösen káros következményekkel járhat. A következő ábra a legismertebb negatív tényezők páratartalomtól függő változását szemlélteti.

A levegő páratartalmának egészségügyi jelentősége

Az ideális lakótéri illetve munkahelyi levegőklíma szempontjából, a hőmérsékleten és a levegőtisztaságon kívül a páratartalomnak is meghatározó jelentősége van.

A mi földrajzi viszonyaink között a túlzottan nedves környezet veszélye viszonylag kisebb jelentőségű. A különösen hosszú, kontinentális téli hónapokban a túlzottan száraz levegő negatív hatásai viszont igen jelentősek.

A fűtési szezonban a túlzottan száraz levegő elkerülésére a szellőztetés nem használ. Amennyiben ebben az időszakban mesterséges nedvesítéssel nem tudjuk a levegő "szomjúságát" csökkenteni, úgy az a környezetből fog vizet elvonni, a bőrből, a nyálkahártyából, a növényekből és a fából készült termékekből.

A levegő nedvességtartalma mérhető, melyet a relatív páratartalom mérőszámmal fejezünk ki. Ennek mérésére szolgál a hygrometer, azaz a páratartalom mérőműszere. Orvosilag a 40 - 60 % páratartalom ajánlott, mely esetén a levegőt ideális nedvességűnek érezzük. Ez az érték elsősorban egészségünk szempontjából fontos, de ideális növényeinknek, állatainknak, bútorainknak és a parkettának is.

A relatív páratartalom azt jelenti, hogy egy adott hőmérsékleten a levegő mennyi vizet tartalmaz ahhoz képest, amennyit maximálisan képes felvenni egy adott hőfokon. Ezért is van jelentősége a hőmérsékletnek, ugyanis minél melegebb a levegő, annál magasabb lehet a víztartalma (gr / m3) is.

Relatív páratartalom függése a hőmérséklettől A külső és belső levegő páratartalma páratartalom példa

Télen, fagypont alatt a levegő pedig már csak maximum 1 - 2 gr/m3 vizet tartalmaz, mely lakótérbe kerülve, párásítás nélkül 12 % légnedvességet eredményezne. A gyakorlatban, pótlólagos nedvességfelvétel folytán (ember, növények, kisebb párásítók) ez az érték 18 - 25 % alá nem szokott süllyedni. Fontos azonban felhívni a figyelmet arra, hogy még ez az érték is rendkívül alacsony.

 ·  kellemetlen közérzet, csökkenő oxigénfelvétel és-szállítás a véráramba
 ·  meghűléses megbetegedés fokozódó veszélye
 ·  száraz bőr
 ·  porképződés
 ·  bútorok, parketta károsodása, repedések

A faanyag bevezetőben említett, nedvességváltozással kapcsolatos tulajdonságai a parkettáknál még fokozottabban érvényesülnek. A vastagsághoz képest nagy felületek érintkeznek a környezettel. A készparketták esetében pedig az egyes elemek méretei is megnőttek.

Tapasztalható bizonyos ingadozás attól függően, hogy az adott fa milyen körülmények között fejlődött, de némi egyszerűsítéssel és kerekítéssel a legjellemzőbb értéke 0,33 % .

Ez azt jelenti, hogy 1 % fanedvesség csökkenésre a milyen mértékű zsugorodás következik be.

Csaphornyos parketta nedvessége 8 %-ról 5 %-ra csökken, tehát a várható méretváltozás:

3 x 0,33 = 0,99 %


Ha az elem szélessége 65 mm, akkor a várható résméret

0,0099 x 65 = 0,64 mm
Készparketta esetében

3 x 0,0033 x 192 = 1,9 mm


Ez elég ijesztő mértékűnek tűnik, de a készparketta háromrétegű felépítése miatt, a középső réteg stabilizáló szerepének köszönhetően a zsugorodás mintegy 70 % -kal csökken. Ennek megfelelően, a legkedvezőtlenebb viselkedésű bükk fafaj esetében sem lehet a gyakorlatban 0,5 - 0,6 mm-nél nagyobb réseket mérni, elemenként. Abban az esetben, ha pl. egy nehéz bútor miatt az egyes elemek mozgása korlátozott, illetve több elem együtt mozog rés keletkezése nélkül ( összeragasztva), akkor ezek az értékek összeadódnak.

Várhatóan kritikus esetekben, az utóbbi években egyre jobban terjed az úsztatott lerakási mód helyett a betonhoz ragasztással történő rögzítés. Padlófűtés esetén ezt egyébként is javasoljuk a jobb hőátadás miatt. Talán innen jött a gyakorlati felismerés, hogy ez a rögzítési mód kedvezőbb a rések keletkezése szempontjából is. Hangsúlyozandó, hogy rések keletkezése ez esetben sem kerülhető el extrém klimatikus körülmények között, de a rések előbb említett összeadódása megakadályozható.

A ragasztásos lerakási mód lényegesen jobb, egyenletesebb betonfelületet követel, különben az egyébként sem olcsó ragasztóból indokolatlanul nagy lesz a felhasználás. Többszintes épületek esetén külön fel kell hívni a figyelmet a hangszigetelés megoldására is, mivel értelemszerűen az alátét hablemez nem alkalmazható.

Ez a jelenség a lakás tulajdonosa számára kellemetlen, de igen száraz klíma esetén elkerülhetetlen. A nyári hónapokban, a páratartalom megnövekedésével a rések ismét eltűnnek. Ebben az évszakban az egyensúlyi nedvességtartalom elérheti a 11 %-ot, de ez az érték a fa rugalmassága folytán még nem okoz károsodást.
Sajnálatos módon ez a fogalom gyakran csak nyári melegben a hűtést jelenti, esetleg egy mérsékelt visszanedvesítéssel kombinálva. A téli jelentőségét már ismerjük, de megoldásként a kisebb szobai párásítókkal lehet találkozni a piacon. Ezek teljesítménye és szabályozhatósága kérdéses, mint ahogy ez az egyik lakásban mérhető is volt. Ezen túlmenően a bejuttatott nedvesség egyenletes elosztása is lényeges.

A lakótéripárásító készülékekből bőséges a kínálat, de teljesítményében és szabályozozttságában magas minőség kevesebb akad. A fűtéssel elgőzölögtető párásítók energiaigénye viszonylag magas,és a meleg gőz biológiailag sem kedvező. A hideg, nedves felülettel párologtatók teljesítménye általában kicsi. Az ultrahangos berendezések jelenthetik az igazán kedvező megoldást. A szakterület részletes ismeret nélkül úgy tűnik, hogy a mellékelt anyag szerint megjelent egy új generáció. Az eddigi fizikai ismeretek szerinti 40 - 100 kHz ultrahang frekvencia helyett 1700 kHz-en üzemelnek. Ennek következtében lenyegesen megnő a " l/óra " teljesítmény, mindössze 0,05 KWh energiafogyasztás mellett (melléklet ). Az hideg párásító berendezések viszont bizonyos vízelőkészítést(lágyítást) igényelnek, különösen keményebb vizek esetén.

Egy 100 m2 alapterületű lakást véve (belmagasság 2,70 m) melynek relatív páratartalma 20 °C -on 19 % (azaz 3 gr/m3) , az összes víztartalom:

100m2 x 2,70 x 0,003 = 0,81 kg


Az ideális állapot eléréséhez biztosítani kellene ugyancsak 20 °C -on 50 %-ot, amikor a teljes vízmennyiségnek

100 x 2,70 x 0,008 = 2,16 kg


kellene lenni. A hiányzó 1,36 kg nem tűnik jelentősnek, de csak egy pillanatnyi állapotot tükröz. Egy már kiszáradt lakásban sok egyéb nedvszívó anyag is van (textil, bútorok, tapéta, függönyök), tehát a valós "vízhiány" a fent számítottnál lényegesen nagyobb.

Véleményünk az, hogy egészségünk és értékeink megóvása érdekében, építész és épületgépész szakmai körökben sokkal nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítani ennek a kérdésnek. A korszerű nyomda-, papír-, és textilipar egyes területei e nélkül ma nem is működhetnének. Kínálat pedig a szakvásárokon, szakmai folyóiratokban és az interneten is ma már bőségesen megtalálható.


Megj.: A közölt adatok szakirodalomból vett, tájékoztató jellegű értékek.